This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
English to Hungarian: Modern buddhist teaching Detailed field: Philosophy
Source text - English Love and Partnership
by Karola Schneider-Waldner
The main driving factor in getting a human rebirth is desire. It is a prominent feeling in our life. What exactly one looks for then depends on culture, education, personal preferences, and one’s habitual tendencies from former lives. Desire has different faces—for example attachment, longing, and passion—and it always involves a strong wish for one’s own personal happiness and fulfillment. And since one’s physical needs are also strong, desire is the driving force: the search for love and partnership. Desire colors our perception in a deep way; and unless liberated from this limited view, it will make one search for fulfillment in the outer world. Desire is like a fire that always needs more to consume.
True Independence
Buddhism aims to make one totally independent. True independence arises only if one gets to know one’s mind. Mind is beyond all the dualisms of good and bad, light and shadow, male and female, and so on. Therefore, this independence can only be found if one goes beyond all extremes of holding on or pushing away. But normally in looking for happiness, one is stuck in the mud of one’s dualistic fixations.
What is ultimate happiness, and how does one attain it? Usually, one thinks that happiness is the absence of suffering. The consequence is that one is always fighting for or against something, trying to push or keep it away. Although one might think so, this strategy does not lead to ultimate happiness. Even if one experiences the best moments, one will not be able to freeze them in order to keep these seconds of happiness. One could be out on a lake, looking in the eyes of a new boyfriend, enchanted and not knowing if seeing the water or his blue eyes… lightning flashes, a light wind blows, and everything is completely romantic. But trying to keep this moment is impossible. Life is changing all the time, and impermanence always interferes with one’s ideas, wishes, and longings. This is why the Buddha explained impermanence as one of the major sufferings of humankind.
But one can learn something very important from impermanence. One can learn to base one’s love on a constant perception of it. This training will open the door to emptiness or wisdom. I once asked Lopön Tsechoo Rinpoche whether he perceived the same beauty of our mountains as we did. He replied, “I see the same mountains and also their beauty, but at the same time I also see their impermanent nature.”
The best that one can do is to always trust the moment, to always be completely fresh in the moment, and to enjoy whatever comes up. Awareness of impermanence is a step into wisdom. Real independence means that one is happy whether one’s boyfriend is coming or going. That’s quite a challenge! But that is what one is aiming for in Buddhism. One tries to realize the true nature of mind, which is without a beginning.
Mind was not created; it does not have solid existence. Neither does it have an end. It is a constant flow of conscious moments in which the ability to experience, to know and understand, and to fall in love is present. With more and more glimpses of the nature of mind, one becomes able to experience oneself as basically rich and to see that there is no need to hold on.
Having access to these qualities of mind, one has much to offer. One becomes a gift to the world. Any relationship is much richer when one knows what one has to give. Life becomes richer, and in any project, relationship, or task, one will be a “firm pillar.”
To practice Buddhism in order to become enlightened for the benefit of all is actually the solution for every problem. This attitude is the basis on which everything will succeed, be it one’s relationship or any other project in one’s life. In a relationship that is in accordance with Buddhism, the partners will always support each other’s development.
Misusing Buddhist
Teachings
Love is life’s greatest gift, the “caviar of the poor.” Nobody is able to touch one in the same way as one’s lover. Love gives the greatest possibility to open up and take over the qualities of one’s partner, even as it also presents the most vulnerable parts of one’s personality. No boss, no family member, nor any other person can hurt one as much as one’s lover.
In his first cycle of teaching, Buddha taught about appropriate behavior. If a person beats one or uses abusive words, one should leave straight away, because otherwise one “allows” misbehavior. In the second set of teachings, in the Great Way, everything is about one’s motivation. One has a lot of responsibility if one opens one’s heart. So it is good to “fight in the same league.” This means being aware of what one does when someone opens up. If one knows that the wishes are too different, for example if one person wants a single night and the other one wants to share their whole life, it is better to say no.
Even Buddhism is sometimes misused for one’s own egoistic patterns. This happens if one turns compassion and wisdom upside down. Usually one should apply the wisdom teachings to one’s own situation. For example, to remind oneself that one should not take one’s suffering personally.
But if instead one only has compassion, not to mention self-pity, for oneself, this is another story. For example, if one thinks that one loses all of one’s freedom by making a commitment to a relationship, this might function for oneself; but if one tries to live a relationship with this attitude, it will not function. One will always try to teach one’s partner to give up the wish for a loving relationship, telling that it is important to give up attachment. Looking at this situation more closely, one often finds a fixed idea about freedom, and little generosity or ability to love.
Buddha did not teach that people need to have a sexual relationship. Since every being has Buddha nature, one does not necessarily need a partner. But a partner can be a mirror; and in a society where people get more and more lonely, it is good to remember that a mirror is very helpful on our way to enlightenment. This function can also be fulfilled by a spiritual community. So basically how one wants to live is one’s own decision, but it also depends on one’s karmic connections and former wishes.
Being alone one can surely get enlightened, too. However, if a man is very male or a woman very female, then naturally the wish for a sexual relationship will be strong. Then the man can learn that giving is something natural and that he is not losing anything. The woman can discover that her inner space is full of richness and that ultimately there is no need to define herself via a man or children.
Desire and Love
Desire is a very vital and powerful feeling. If one looks at movies that deal with desire, they attract a lot of people, as the stories told seem to be true love and passion. Even if the story ends with death and drama, people still leave the movie theater saying, “I want to experience such a situation.” Desire can really devour one. It is like fire and, unlike jealousy, always needs an object. It always needs fuel to feed off. It can be a romantic feeling, but it can also get very dramatic. It is good to keep these aspects of desire in mind. One tends to mix up desire and love, thinking that what one is experiencing is this magnificent love. But often it is one’s desire and attachment.
In the Great Way it is said that love has four different aspects. The first aspect is one’s heartfelt interest in the other’s well-being. Whenever one’s beloved is happy, one is also happy. It is a challenge to remember this when one’s partner leaves to live with somebody else! If one is able to do this, the good that one shared will stay and be a basis for further development. Anger and bitterness instead will destroy the good impressions formerly shared.
Love also manifests as compassion. Compassion means to love one’s partner with their faults and to be at their side in difficult times. A third aspect of love is sympathetic joy. This is a perfect antidote against jealousy. It is very beneficial to train sympathetic joy if one sees a couple kissing. It is amazing how much a basis of good impressions planted over years will help one when one gets into trouble. One will remember the teachings more quickly. A fourth aspect of love is equanimity, which enables one in the depths of one’s bones to feel the wish for happiness of every single being.
Wishing the fulfillment of one’s own needs, too, is nothing negative. Buddhism teaches how to attain ultimate happiness, also for oneself. Longing for happiness is natural and a driving factor. One can learn to strive for the happiness of all. Nobody should give up the longing for happiness, since this would not be human.
Facets of a Relationship
Buddha gave three levels of teachings for different people and situations: in the Theravada, the Small Way, he gave the basic teachings of cause and effect and methods to avoid suffering; in the Mahayana, the Great Way, he explained the union of wisdom and compassion as a path toward enlightenment; and in the Vajrayana, the Diamond Way, he taught about trusting one’s Buddha nature.
How can one relate these levels to the topic of love and partnership? One can understand these three levels of teachings on an outer, inner, and secret level, which can be practiced simultaneously. Practicing the outer level, one tries to avoid any negativity. Trusting the explanation of karma—the law of cause and effect—one understands everything experienced as an expression of one’s former actions. One consciously avoids difficult situations and thus does not build up new negativity. It is like knowing that one cannot use fresh sheep dung as fertilizer for roses. Instead one waits until time or distance makes the situation easier.
Using the Mahayana teachings, one builds one’s relationships on the enlightened attitude. Here Buddha emphasized that anger is the main reason for suffering. The antidote against anger is love. Especially in a relationship between lovers, where all joys come from the ability to open up and to fully trust, one cannot afford anger. In this case, a person’s love can pacify the edgy sides of their loved one. Many men with a lot of testosterone would be lost without their maiden. It is these men who often have a very protective and heroic way of giving shelter to their friends, and are thus able to develop the enlightened attitude and protect others from a beyond-personal viewpoint.
If positive karma and good impressions come together on this inner level, by cultivating idealism, protective qualities, love, and energy to benefit others, the dreamlike nature of phenomena can be understood. Then one can experience not being separated from one’s love all the time.
There are different levels to relationships between couples, which can all occur at the same time, though not necessarily. The lover-aspect of the relationship is what makes one a couple. It is the most vibrating part, where our wishes for a good sex life are hopefully satisfied and where we can experience the highest bliss. Without this juice a relationship will dry out; but if it is the only glue in a relationship, then it often does not last long.
Relationships tend to last longer when other levels are cultivated as well. The feeling of moving through certain projects shoulder to shoulder, like good friends or siblings, gives a relationship a wider perspective. A couple learns to work together and to compliment each other, not only on the sexual level, but also on practical levels—like having endurance when the other gets tired, encouraging the other when they do not want to go forward, or tickling one’s partner if they get stiff or impossible. Sometimes it can even be helpful to have a parent-child quality in a relationship, although usually it is seen as the death of having a good time at night. Everyone who enjoyed the support of loving parents knows how much surplus their love gave for one’s live. If loving parents die, one loses those who did the most for one in this life. If a part of this uncompromising, caring attitude flows into a relationship, it will be very supportive and stable.
The more aspects one can live out in a relationship, the richer it will be. Discovering and enjoying these other aspects for a while and then recovering one’s physical attraction can save the lover-aspect of the relationship. Of course, there should always be a good portion of sexual attraction; otherwise one will lose interest.
Union of Male and Female Energies
In the Great Way, enlightenment is described as the union of love/compassion and emptiness. In the Diamond Way, however, it is seen as the direct experience of the inseparability of bliss and space. So obviously love and compassion are somehow related to bliss. They both lead to the experience of mind’s true nature. In the Diamond Way, one tries to open the door into the room of truth via highest joy. Therefore these teachings are sometimes called secret, as their meaning is only revealed to those who are mature enough to grasp the meaning. Here the union of male and female is seen as a feast, as the coming together of space and bliss. A simple conclusion that one can make on the level of daily life is that, if an experience is not joyful, it cannot be ultimate truth. Truth and bliss cannot be separated. So it seems that there is still much to learn, and it is surely wise to check whether the outer and inner levels are developed and stable.
Women, having the capacity to carry a child and give birth, are seen as wisdom holders in the highest Buddhist teachings. The female Buddhas are the givers of the five wisdoms. Meeting this wisdom is often described as a challenge, because the practitioner has to give up fixed ideas about reality. Dakinis are the “mothers of wisdom.” In this context I think that it is the greatest absurdity when creating gods are described in several traditions as being male.
On the other hand, the energy system of a man expresses more playfulness, power, and joy. That’s why luckily the child in men will never die. A man can more easily radiate for himself, he does not have as much of a tendency to hold on as a woman does. Working as an enlightened Buddha-field, he presents four different activities to the world: a pacifying, an increasing, a fascinating, and a protecting power.
Working with Diamond Way Buddhism, one tries to raise one’s view of the world, seeing it as a perfect, vibrating Buddha-field. This only functions if there is an ocean of good impressions, as well as good actions and a loving attitude. All of this forms the basis for wisdom in the highest teachings. The difference is that here one tries to understand that love and joy are natural expressions of one’s mind and are there automatically if one relaxes from clinging to false views. Finding a teacher who can introduce one into the highest view and give one the trust in one’s Buddha nature is therefore unavoidable.
Being a couple practicing the Diamond Way, one “knows” that a relationship is not an ultimate refuge, but the source of fast development. By bringing forth all levels of partnership, outwardly one is a good example, while inwardly one is able to multiply one’s activity for the benefit of all, and secretly one sees the other on the highest possible level and opens deep levels of bliss for each other. If difficulties occur, the partners can remind each other about the highest Buddhist view—that everything happening just shows mind’s richness. Meditating together definitely strengthens the connection and raises it to a beyond-personal level.
Translation - Hungarian Karola Schneider-Walder
Szerelem és Párkapcsolat
A legmeghatározóbb tényező az emberi születés megszerzésénél a vágy. Ez az érzés kiemelkedő helyet foglal el az életünkben. Az hogy pontosan mi után is vágyakozunk, függ a kultúrától, neveltetéstől, személyes beállítottságtól és az előző életből hozott megszokásainktól, tendenciáinktól. A vágynak különböző arcai vannak - például ragaszkodás, vágyódás és szenvedély – de mindig magában hordoz egy nagyon erős kívánságot a saját személyes boldogságunkért és beteljesülésért. S mivelhogy a fizikai szükségleteink szintén erősek, a vágy az irányító erő a szerelem és párkapcsolat keresésekor. A vágy nagyon mély szinten színezi ki az érzékelésünket, s amíg nem szabadulunk meg-e korlátozott szemlélettől, addig a külső világban fogja velünk kerestetni a beteljesülést. A vágy olyan, mint a tűz mely mindent felemészt, s mindig többre és többre van szüksége.
Igazi Függetlenség
A buddhizmus célja hogy teljesen függetlenné tegyen minket. Az igazi függetlenség csak akkor jelenik meg, ha megismerjük a tudatunkat. A tudat túl van minden dualizmuson, jón és rosszon, fényen és árnyékon, nőin és férfin és így tovább. Épp ezért ezt a fajta függetlenséget csak akkor találhatjuk meg, ha túllépünk a ragaszkodás és taszítás mindenfajta extrémitásán. De általában a boldogság keresésénél, beleragadunk a dualisztikus rögeszméink mocsarába.
Mi a tartós boldogság és hogyan érhetjük el? Általában azt gondoljuk, hogy a boldogság a szenvedés hiánya. A következtetés tehát, hogy mindig harcolnunk kell valamiért, vagy valami ellen megpróbálva eltaszítani, vagy távol tartani azt, bár gondolhatnánk, hogy ez a fajta stratégia nem vezet tartós boldogsághoz. Még ha a legjobb pillanatokat tapasztaljuk is, nem vagyunk képesek megfagyasztani ezeket, hogy megtartsuk a boldogság ezen, másodperceit. Talán kinn vagyunk egy tavon, újdonsült partnerünkkel, akinek pillantása annyira megbabonáz minket, hogy azt sem tudjuk a tavat látjuk-e vagy az ő kék szemeit… villámok csapkodnak, lágy szellő fúj, minden teljesen romantikus. De megpróbálni megtartani ezt a pillanatot lehetetlen. Az élet állandóan változik, és a múlandóság állandóan az útjába áll az ötleteinknek, kívánságainknak és vágyainknak. Ezért magyarázta Buddha úgy a múlandóságot ,mint az emberiség egyik legfőbb szenvedését.
De tanulhatunk valami nagyon fontosat a múlandóságból. Megtanulhatjuk, hogy a szeretetünket a múlandóság állandó érzékelésére alapozzuk. Ez a gyakorlat megnyitja az ajtót az üresség vagy bölcsesség felé. Egyszer megkérdeztem Lopön Csecsu Rinpocsét, hogy ugyanúgy tapasztalja-e a hegyek szépségét, ahogyan azt mi tesszük. A válasza a következő volt „Látom ugyanazokat a hegyeket és a szépségüket, de ugyanakkor, látom a múlandó természetüket is.”
A legjobb, amit tehetünk, hogy állandóan bízzunk a pillanatban, mindig legyünk teljesen frissek benne és élvezzük, bármi is jöjjön. Az hogy tudatában vagyunk a múlandóságnak egy lépés a bölcsesség felé. Az igazi függetlenség azt jelenti, hogy boldogok vagyunk, partnerünk akár jön éppen, vagy megy. Ez elég jó kihívás! Ám ez az, amit megcélzunk a Buddhizmusban. Megpróbáljuk megvalósítani a tudat igaz természetét, ami kezdet nélküli.
A tudatot nem hozták létre, nincs szilárd létezése, mint ahogy vége sincs. Ez egy állandó áramlása a tudatos pillanatoknak, amelyekben jelen van a tapasztalat képessége, a megértésé és a szerelembe esésé. Minél többször és többször pillantjuk meg a tudat természetét, annál inkább képesek leszünk magunkat alapvetően gazdagnak tapasztalni és megértjük, hogy nem szükséges semmire támaszkodnunk.
Hozzáférve a tudat, ezen kvalitásaihoz, rengeteg dolgot vagyunk képesek adni. Ajándékká válunk a világ számára. Bármiféle kapcsolat sokkal gazdagabbá válik, ha tudjuk, hogy mit kell adnunk. Az élet gazdagabbá válik és bármiféle feladatban, kapcsolatban, vagy munkában oszlopos szerepet fogunk betölteni.
A buddhizmus gyakorlása azért, hogy megvilágosodjunk mindenki javára, valójában megoldás minden problémára. Ez a hozzáállás olyan alap, amelyről minden sikerülni fog, legyen ez a kapcsolatunk, vagy bármilyen más területe az életünknek. Egy kapcsolatban, a buddhizmusnak megfelelően, a partnerek mindig támogatják egymás fejlődését.
A Buddhista Tanítások helytelen alkalmazása
A szerelem az élet legnagyobb ajándéka, a „szegények kaviárja.” Senki nem képes minket úgy megérinteni, ahogy a szerelmünk teszi azt. A szerelem adja meg a legjobb lehetőséget arra, hogy kinyíljunk és átvegyük a partnerünk kvalitásait, még akkor is, ha az a személyiségünk legsebezhetőbb pontja. Nincs az a főnök, családtag, vagy bárki más, aki úgy képes bántani minket, ahogy a szerelmünk.
Buddha első tanításai közt a helyes viselkedésről tanított. Ha valaki bánt minket, vagy bántó szavakat használ, jobb lenne, ha azonnal távoznánk, mert egyébként „engedélyezzük” a helytelen viselkedést. A tanítások második ciklusában, a Nagy Úton, minden a motivációnkon múlik. Rengeteg felelősséggel jár, ha valaki megnyitja nekünk a szívét. Ezért érdemes „ugyanabban a csapatban harcolni.” Ez azt jelenti, hogy legyünk tudatában, annak hogy mit teszünk, ha valaki megnyílik felénk. Ha tudjuk hogy a kívánságok túl különbözőek, például valaki csak egy éjszakát akar, de a másik az egész életét akarja megosztani, akkor jobb, ha nemet mondunk.
Néha még a Buddhizmust is helytelenül használjuk az egoista berögződéseink miatt. Ez történik, mikor a bölcsességet és együttérzést felcseréljük. Általában a bölcsesség tanításokat kellene a saját helyzetünkre alkalmazni, például emlékeztetni magunkat, hogy a szenvedésünket ne vegyük annyira, személyesre, de e helyett csak együttérzésünk van önmagunk iránt, az önsajnálatról nem is beszélve, ami egy másik történet. Például ha úgy érezzük, hogy elveszítjük minden szabadságunkat azzal, hogy elkötelezzük magunkat egy kapcsolatban, ez talán működik nekünk, de ha ezzel a hozzáállással próbálunk meg élni egy kapcsolatban, az nem fog működni. Mindig meg fogjuk próbálni megtanítani a partnerünknek, hogy adja fel a szerető párkapcsolat iránti kívánságát mondván, hogy fontos megszabadulni a ragaszkodástól. Ha közelebbről megnézzük ezt a helyzetet, gyakran egy merev elképzelést találunk a szabadságról és kevés nagylelkűséget, vagy szeretetre való képességet.
Buddha nem tanította, hogy az embereknek szükséges hogy legyen szexuális kapcsolatuk. Mivel mindenki rendelkezik Buddha természettel, nem kell, hogy legyen partnerünk. De a partner lehet tükör és egy olyan társadalomban, ahol az emberek egyre inkább magányosabbak, jó emlékezni hogy egy tükör nagy segítség a megvilágosodás felé vezető utunkon. Ezt a funkciót egy szellemi közösség is betöltheti. Tehát az hogy hogyan akarunk élni alapvetően a mi döntésünk, de ez szintén függ a karmikus kapcsolatainktól és korábbi kívánságainktól.
Egyedül is biztosan elérhetjük a megvilágosodást. Azonban ha a férfi igazán férfi és a nő igazán nő, akkor a szexuális kapcsolat iránti kívánság természetesen nagyon erős lesz. Akkor a férfi megtanulhatja, hogy az adás természetes dolog és ezzel nem veszít semmit. A nő felfedezheti, hogy a belső tere tele van gazdagsággal és egyáltalán nincs szükség arra, hogy egy férfin vagy gyermekeken keresztül határozza meg önmagát.
Vágy és Szeretet
A vágy egy nagyon élettel teli, erőteljes érzés. Ha megnézzük a filmeket, amelyek a vággyal foglalkoznak, ezek rengeteg embert megérintenek éppúgy, mint az igaz szerelemről és szenvedélyről szóló történetek. Még ha a történet halállal és drámával is ér véget, az emberek úgy hagyják el a mozit, hogy közben azt mondják „Én is szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.” A vágy tényleg képes elnyelni minket. Olyan, mint a tűz és a féltékenységgel ellentétben, mindig kell, hogy legyen tárgya. Kell üzemanyag, hogy táplálja. Lehet egy romantikus érzés, de könnyen nagyon drámaivá is válhat. Jó, ha a vágy ezen aspektusait is észben tartjuk. Hajlamosak vagyunk összekeverni a szerelmet és vágyat, azt gondolva, hogy amit tapasztalunk a nagyszerű szerelem. Azonban ez gyakran a vágyunk és ragaszkodásunk.
A Nagy Úton azt mondják a szeretetnek négy különböző aspektusa, van. Az első a szívből jövő érdeklődésünk mások jóléte iránt. Bármikor is legyen boldog a szerettünk, mi is boldogok vagyunk. Nagy kihívás erre emlékezni, mikor a partnerünk elhagy minket, hogy valaki mással éljen. Ha képesek vagyunk megtenni ezt, az a jó amit megosztunk, meg fog maradni és a további fejlődés alapja lesz. A harag és keserűség ellenben elpusztítja a korábban megosztott jó benyomásokat.
A szeretet együttérzésként is megjelenhet. Az együttérzés azt jelenti, hogy szeretjük a partnerünket a hibáival együtt és mellette állunk a nehéz időkben. A harmadik aspektusa a szeretetnek a közös öröm. Ez a féltékenység tökéletes ellenszere. Hasznos például ezt a fajta közös örömöt kifejleszteni, ha egy csókolózó párt látunk. Elképesztő hogy az effajta jó benyomásokból az évek alatt felépített alap mennyit képes segíteni nekünk, amikor bajba keveredünk. Gyorsabban fogunk a tanításokra emlékezni. A szeretet negyedik aspektusa az egykedvűség, mely lehetővé teszi számunkra, hogy a csontunk velejéig érezzük a minden egyes lény boldogsága iránti kívánságot.
Egyúttal a saját szükségleteink beteljesülését kívánni egyáltalán nem negatív. A buddhizmus megtanítja a tartós boldogság elérését, önmagunk számára is. A boldogság iránti vágy természetes és meghatározó. Megtanulhatunk, törekedni mindenki boldogságára. Senkinek sem kellene feladni a boldogsági vágyat, mivel akkor nem lenne ember.
Egy Kapcsolat Különböző Oldalai
Buddha három szinten adott tanításokat különféle embereknek és helyzetekre: a Teraváda szinten, a Kis Úton, az ok és okozat alapvető tanítását adta és módszereket a szenvedés elkerülésére. A Nagy Úton vagy Mahayana szinten, a bölcsesség és együttérzés egységét magyarázta, mint utat a megvilágosodás felé és a Gyémánt Úton, a Vajrayanan, a Buddha természetünkbe vetett bizalomról tanított.
Hogyan vonatkoztathatjuk ezeket a szinteket a szerelem és párkapcsolat témájához? Értelmezhetjük a tanítások ezen, három szintjét egy külső, belső és titkos szinten, melyet egyszerre is gyakorolhatunk. A külső szinten gyakorolva, megpróbáljuk elkerülni a negativitást. A karma magyarázatában bízva – az ok és okozat törvényében – minden tapasztalatot úgy értelmezünk, mint korábbi cselekedeteink kifejeződését. Tudatosan elkerüljük a nehéz helyzeteket és így nem halmozunk fel újabb negativitást. Olyan ez, mint tudni, hogy nem használhatunk friss birka trágyát tápanyagként a rózsáinknak. Inkább várunk, míg az idő vagy a távolság könnyebbé teszi a helyzetet.
A Mahayana tanításokat használva, építhetjük a kapcsolatunkat egy megvilágosodott hozzáállásra. Itt Buddha hangsúlyozta, hogy a harag a szenvedés fő oka. A harag ellenszere a szeretet. Különösen a szerelmesek közötti kapcsolatban, ahol minden öröm a megnyílás és a teljes bizalom képességéből ered, nem engedhetjük meg a haragot. Ebben az esetben az illető szeretete megbékítheti a szerelme ingerült oldalát. Sok férfi a temérdek tesztoszteronjával elveszne a kedvese nélkül. Ezek azok a férfiak, akik gyakran nagyon hősies és védelmező módon nyújtanak menedéket a barátaiknak és így képesek kifejleszteni a megvilágosodott hozzáállást és védelmezni másokat egy személyen túli látásmóddal.
Ha a pozitív karma és a jó benyomások összejönnek ezen a belső szinten, azzal hogy kifejlesztjük az idealizmust, a védelmező kvalitásokat, szeretetet és az energiát, hogy mások javára váljunk, a jelenségek álomszerű természete megérthető lesz. Akkor képesek leszünk megtapasztalni azt, hogy sosem vagyunk elválasztva a szerelmünktől.
Különböző szintjei vannak a párok közötti kapcsolatoknak, melyek habár nem szükségszerűen, de akár előfordulhatnak egy időben is. A kapcsolat szerelmi oldala tesz valakiket egy párrá. Ez a legvibrálóbb rész, ahol a jó szexuális élet iránti kívánságaink, remélhetőleg beteljesülnek és ahol, a legmagasabb gyönyört megtapasztalhatjuk. E nélkül a dzsúz nélkül a kapcsolat kiszáradna, de ha ez az egyetlen ragasztó a kapcsolatban, akkor az általában nem hosszú életű. A kapcsolatok általában tovább tartanak, ha a többi szintet is kiműveljük őket. Az érzés hogy különböző feladatokat vállvetve oldunk meg, mint jó barátok vagy testvérek, egy szélesebb távlatot nyújt a kapcsolat számára. A pár megtanul, együtt dolgozni és dicsérni egymást, nem csak szexuális, de gyakorlati szinten is, úgymint kitartani mikor a másik elfárad, bátorítani a másikat mikor az nem akar tovább menni, vagy megcsiklandozni a partnerünket, amikor merevvé vagy lehetetlenné válik. Néha még többet segíthet, ha van egy szülő-gyermek minőség is a kapcsolatban, habár általában ez az éjszakai kellemes időtöltések halálának tűnik. Mindenki, aki élvezte szerető szülők támogatását, tudja mennyi többletet ad az ő szeretetük az életünknek. Ha szerető szüleink meghalnak, elveszítjük azokat, akik a legtöbbet tették értünk ebben az életünkben. Ha ennek a feltétel nélküli, gondoskodó hozzáállásnak egy része beáramlik egy kapcsolatba, az nagyon támogató és stabil lesz.
Minél több aspektust tudunk megélni egy kapcsolatban, az annál gazdagabb lesz. Felfedezni és élvezni ezen aspektusokat egy ideig, majd újra felfedezni fizikális vonzalmunkat, megmentheti a kapcsolat szerelmi oldalát. Természetesen, ehhez kell lennie egy jó adag szexuális vonzalomnak, máskülönben elfogjuk, veszíteni az érdeklődést.
A Női és Férfi Energiák Egyesülése
A Nagy Úton, a megvilágosodást úgy magyarázzák, mint a szeretet/együttérzés és üresség egységét. A Gyémánt Úton azonban úgy tekintünk rájuk, mint a tér és gyönyör elválaszthatatlanságának közvetlen tapasztalatára. Így hát természetesen a szeretet és együttérzés valahogy kapcsolódik a gyönyörhöz. Mindegyik a tudat igaz természetének tapasztalatához vezet. A Gyémánt Úton a legmagasabb örömön keresztül próbálunk meg benyitni az igazság szobájába. Ezért ezeket a tanításokat néha titkosnak nevezik, mivel jelentésük csak azok számára tárul fel, akik elég érettek, hogy képesek legyenek azt megragadni. Itt a férfi és női egyesülésére úgy tekintenek, mint egy lakomára, mint a tér és gyönyör találkozására. A következő egy egyszerű következtetés, melyet meghozhatunk a hétköznapi élet szintjén: hogyha egy tapasztalat nem örömteli, az nem lehet a végső igazság. Az igazság és gyönyör elválaszthatatlan. Úgy tűnik, van még mit tanulni, és mindenképp bölcs dolog le ellenőrizni, hogy a külső és belső szintek fejlettek és stabilak.
A nőkre, akik rendelkeznek egy gyermek kihordásának és megszülésének képességével, a legmagasabb buddhista tanítások, bölcsesség tartójaként tekintenek. A női Buddhák adják az öt bölcsességet. A találkozást ezzel a bölcsességgel gyakran kihívásként írják le, mert a gyakorlónak a valóságról alkotott merev elképzeléseket kell feladnia. A Dakinik a „Bölcsesség Anyák”. Ebben az összefüggésben úgy gondolom a legnagyobb képtelenség, amikor a különböző hagyományok a teremtő isteneket férfiként írják le.
Másrészről a férfiak energia rendszere több játékosságot, erőt és örömöt fejez ki. Ezért van az, szerencsére, hogy a férfiakban lévő gyermek sosem hal meg. A férfi sokkal könnyebben képes önmagában ragyogni, nincs olyan erős tendenciája arra, hogy támaszkodjon valakire, mint egy nőnek. Megvilágosodott Buddha-mezőként dolgozva, négy különböző aktivitást nyilvánít meg a világban: lenyugtató, gazdagító, elkápráztató és védelmező erőt.
A Gyémánt Út Buddhizmussal dolgozva, megpróbáljuk minél magasabbra helyezni a világról alkotott látásmódunkat, úgy tekintve rá, mint egy tökéletes, ragyogó Buddha-mezőre. Ez csak akkor működik, ha tengernyi jó benyomás van jelen éppúgy, mint jó cselekedetek és egy szerető hozzáállás. Ezek képezik a legmagasabb tanításokban rejlő bölcsesség alapját. A különbség hogy itt megpróbáljuk megérteni, hogy a szeretet és öröm a tudatunk természetes kifejeződései és automatikusan jelen vannak, ha lazítunk a téves nézetekhez való kötődésünkön. Találni egy tanítót, aki betekintést nyújthat a legmagasabb látásmódba és megadja nekünk a Buddha természetünkbe vetett bizalmat, elkerülhetetlen.
Párként gyakorolva a Gyémánt Utat, „tudjuk” hogy a kapcsolat nem a végső menedék, de a gyors fejlődés forrása. Azzal hogy előmozdítjuk a kapcsolatot minden szinten, kívülről jó példává válunk, míg belülről képesek leszünk megsokszorozni aktivitásunkat mindenki javára. Titkosan, pedig a legmagasabb szinten tekintünk a másikra és a gyönyör legmélyebb szintjeit, nyitjuk meg egymás felé. Ha előfordulnak nehézségek, a partnerek emlékeztethetik egymást a legmagasabb buddhista látásmódra, hogy bármi is történjen, az csak a tudat gazdagságát mutatja meg. A közös meditációk, pedig mindenképp megerősítik a kapcsolatot és egy személyen túli szintre, emelik.
Karola Schneider-Waldner
Karola Schneider-Waldner 1962-ben született Németországban. 16 éves korában hallott először egy buddhista előadást. Inspirációval áthatva, Menedéket vett és elkezdte a Karma Kagyü vonal meditációs gyakorlatsorozatát. Egy csapat baráttal együtt alapítottak egy elvonulási helyet Bavariában, ahol az óta is él és Kínai Orvoslással foglalkozik. Sokáig évente több hetet töltött különböző lámákkal. A nyolcvanas években Láma Ole megkérte hogy tanítson, hisz ekkorra Carola már sok tanítást hallott, sokat meditált és rendelkezett a tapasztalattal, amit a buddhista centrumban való munka nyújt. 1993 óta világszerte utazik, eleget téve a Gyémánt Út Buddhista Központok meghívásának.
English to Hungarian: Article about the meeting of Eastern and Western Philosophy Detailed field: Philosophy
Source text - English The Buddha Meets Socrates
Plato Scholar Offers the Karmapa an Intensive Course on Key Concepts of Western Philosophy
Kalimpong—October 24, 2004—This fall Karmapa Thaye Dorje has broken new ground in the dialogue between East and West.
HH Karmapa and Professor Harrison Pemberton discuss a point of philosophy
In September, Professor Harrison Pemberton, 78, of Washington and Lee University in Lexington, VA, traveled to Kalimpong to present an intensive introduction to Western philosophy to His Holiness and a small group of advanced lamas. Pemberton embarked for India at the invitation of H.H. Shamar Rinpoche.
“Today, more than ever, leaders of the world’s faiths need to understand the philosophies that have guided civilizations and continue to provide insight into the nature of existence, the basis of knowledge and the best way to live,” said Shamar Rinpoche. “An understanding of the Western mind will better prepare His Holiness Karmapa to bring the ancient wisdom of Buddhism to the modern world.”
Pemberton’s five-week intensive course provided a historical overview of the main philosophies that have developed in Europe and the Americas from the time of the classical Greeks to the present day.
All teaching, reading and discussion was in English language and the class was conducted in American seminar format. For each topic in the course, Pemberton gave an introductory lecture; he assigned readings to deepen the students’ knowledge; then the students digested the concepts they learned through class discussion and written essays.
“In the tradition of Socratic dialogue, I really wanted class to be an interactive encounter,” Pemberton said.
Professor Harrison Pemberton explains a dialogue of Plato
“In the tradition of Socratic dialogue, I really wanted class to be an interactive encounter,” Pemberton said.
Course readings came from some of the leading philosophic minds of the West: The Meno , a dialogue of Plato; Rene Descartes' Meditations on First Philosophy; a selection from the Introduction to the Philosophy of History by G.W.F. Hegel; and a short address by Martin Heidegger on the difference between scientific thought and meditative thought. Pemberton also asked the students to read an essay by the Mexican poet Octavio Paz, “The Contraptions of Time,” on the difference between conceptions of time in the West and in the East.
Discussions brought out surprising areas of harmony between Western and Buddhist thought.
“The most intriguing discussion was about the nature of wisdom,” said Pemberton. “I have learned that Tibetan Buddhists make a distinction between sherab , wisdom in the sense of conceptual knowledge, and yeshe , higher wisdom that goes beyond conceptual thought. In Buddhist practice, sherab is a path to yeshe, the wisdom that brings enlightenment and liberation from the limitations of the normal, limited functioning of the human mind. ”
In the West, many philosophers also believe that rationality, logic and knowledge can help us reach what the Greeks called sophia , or wisdom. “Plato even thought that after your logic had run out, you needed a moment of total confusion, or aporia , to break out of the restrictions of wrong concepts,” Pemberton explained.
It remains to be explored, however, whether Western ideas of wisdom entail a non-conceptual state of mind as they do in Buddhism.
“Western philosophers rely on rationality,” Pemberton said. “But this reliance is often a tool to question the validity of rational thought itself. Such an attitude is quite subtle in Plato but it is more apparent in other Greek philosophers, such as the Skeptics. And contemporary movements like Deconstruction or Postmodernism rigorously question whether reason can really get to the ultimate truth. These movements even try to lead the mind to a state of productive doubt through their use of language.”
Another fruitful encounter of East and West came when H.H. Karmapa and the other lamas met the French Renaissance philosopher Descartes.
“Descartes has been blamed for all sorts of dualism in Western thought, especially the artificial distinction between body and mind,” Pemberton said. “But the lamas found the openness to doubt all received ideas that Descartes expressed at the opening of his investigations quite congenial to their own approach.”
In a lighthearted moment, H.H. Karmapa and the others even turned Descartes' trademark slogan of cogito ergo sum —I think, therefore I exist—into a new Buddhist maxim: “I think, therefore I don't exist.”
“I am struck by the flexibility of these lamas' minds and their eagerness to play with new ideas,” Pemberton said. “This is even more surprising since these young men have been educated in quite a different tradition from what we are used to in the West.”
H.H. Karmapa and the other high lamas in the philosophy class have been trained in the traditional Tibetan monastic curriculum of Buddhist philosophy, Tibetan language and literature, and logic and debate. In addition, the Karmapa has supplemented this rigorous program with study of English language, world history and culture, and science and mathematics.
HH Karmapa reads the course material
“I am used to asking students to solve a geometry problem inspired by Plato's Meno ,” said Pemberton. “The Karmapa, alone among the students here, was able to solve this puzzler. He even built a three-dimensional model from cardboard to demonstrate the problem's solution to the class.”
In addition to daily classes, H.H. Karmapa granted Pemberton daily private interviews to discuss the meeting of Western philosophy and Buddhist teaching in more depth.
“I've gotten quite an education,” said the professor of these sessions. “The Karmapa has shared perspectives on the most profound ideas of the Western tradition from a fresh perspective, and one that is informed by an ancient tradition.”
Pemberton plans to extend this meeting of two great philosophies into a book about his experiences tutoring H.H. Karmapa. Provisionally titled Philosophical Encounters , the book will be published in late 2005 by Banyan Tree Press, a new publisher specializing in Buddhism and Himalayan culture.
Pemberton, a graduate of Yale University, taught at Washington and Lee University in Virginia's Shenandoah Valley for more than 40 years before retiring in June of this year. Students in Virginia knew Pemberton for his love of his subject and his unique ability to make complex ideas clear and relevant.
“I'll never forget my time with the Karmapa,” Pemberton said. “People ask me now, am I a Buddhist? I say that I am interested in Buddhist ideas. Lamas here tell me this means that I am on the path.”
Translation - Hungarian A Buddha találkozása Szókratésszel
Plató Scholar felajánlott Karmapának egy a Nyugati Filozófia kulcs kérdéseivel foglalkozó intenzív tanfolyamot.
2004 október 24, Kalimpong – Az ősszel Karmapa Tháje Dordzse új területet nyitott meg a kelet és nyugat közötti párbeszédben.
Kép: Őszentsége Karmapa és Harrison Pemperton professzor éppen egy filozófiai kérdést vitatnak meg
Szeptemberben, a hetvennyolc éves Harrison Pemperton a washingtoni és a lexingtoni Lee egyetem professzora Kalimpongba utazott, hogy egy átfogó bevezetést adjon a nyugati filozófiáról Őszentségének és lámák egy kis csoportjának. Pemperton, Őszentsége Samar rinpocse meghívására érkezett Indiába.
„Napjainkban jobban, mint bármikor, a világ vallási vezetőinek meg kell érteniük azokat a filozófiákat, melyek a civilizációkat vezették és folytatniuk kell, a bepillantást a létezés természetébe, a tudás alapjaiba és abba, ahogyan életünket a legjobb módon élhetjük” mondta Samar rinpocse. „A nyugati tudat megértése jó felkészítés Karmapának abban, hogyan közvetítse a buddhizmus ősi bölcsességét a modern világ számára.”
Pemperton öthetes intenzív kurzusa történelmi áttekintést adott a fő filozófiákról, melyek Európában és Amerikában alakultak ki, az ókori görögöktől napjainkig.
Minden tanítás, olvasás és megbeszélés angol nyelven folyt és a tanfolyam az amerikai szemináriumok mintájára épült fel. A kurzus minden témájához Pemperton egy bevezető tanítást adott, ehhez olvasmányokat is kiosztott, hogy elmélyítse a hallgatók tudását, majd a tanulók vitákon és értekezések írásán keresztül emésztették meg és foglalták össze a tanultakat.
Kép alatt: Professzor Harrison Pemperton Platon egyik párbeszédét magyarázza
„A Szokratészi dialógus hagyományai szerint a célom az volt, hogy az osztályban interaktív szópárbaj alakuljon ki” mondta Pemperton.
A kurzus olvasmányai a nyugat legkimagaslóbb filozófus elméitől eredtek: Platón Meno dialógusai, Renée Descartes Elmélkedések az első filozófián, kivonat G. W. F. Hegel „Bevezetés a Történelem Filozófiájába” című művéből és Martin Heidegger rövid értekezése a tudományos gondolkodás és a meditatív gondolkodás közötti különbségekről. Pemperton arra is megkérte a tanítványokat, hogy olvassák el a mexikói költő Octavio Paz Az idő furcsaságai (The Contraptions of Time) című esszéjét, mely az időről alkotott fogalom keleti és nyugati különbségeiről szól.
Az eszmecsere meglepő összhangot mutatott a buddhista és nyugati gondolkodás között.
„A legérdekfeszítőbb vita a bölcsesség természetéről szólt” mondta Pemperton. „Megtanultam, hogy a tibeti buddhisták különbséget tesznek fogalmi tudás bölcsessége (tib. Sherab) és egy magasabb bölcsesség (tib. Yeshe) között, mely túlmegy a fogalmakon és gondolatokon. A buddhista gyakorlatban a sherab út a yeshéhez, a magasabb bölcsességhez, mely megvilágosodást hoz és megszabadít a szokványos korlátoktól, az emberi tudat működésének korlátaitól.”
Nyugaton sok filozófus szintén úgy hiszi, hogy a racionalitás, a logika és a tudás segíthet abban, hogy elérjük azt a bölcsességet, amit a görögök Sophiának neveztek. „Platón úgy gondolta, miután a gondolkodásunk végére ért, szükségünk van egy pillanatnyi totális zűrzavarra, vagy aporiára, hogy ki tudjunk törni a téves elképzelések korlátai közül” magyarázta Pemperton.
Azonban az még felfedezésre vár, hogy a bölcsesség nyugati felfogása, magában foglalja e a buddhizmusban megtalálható nem koncepciókon alapuló állapotot, vagy sem.
„A nyugati filozófusok a racionalitásra támaszkodnak” mondta Pemperton. De ez gyakran csak egy eszköz a racionális gondolatok érvényességének megkérdőjelezésére. Ez a fajta hozzáállás kifinomult módon jelen volt Platonál is, de még nyílvánvalóbb volt más görög filozófusoknál, például a szkeptikusoknál. A mai kortárs mozgalmak, mint pl. a dekonstrukció, vagy a posztmodernizmus kérlelhetetlenűl vitatják, hogy a racionális gondolkodás egyáltalán képes e elvinni minket az abszolút igazsághoz. Ezek az irányzatok még azt is megkísérelték, hogy a tudatot eljuttassák egyfajta produktív kételkedő állapotba, melyet a nyelv használatán keresztül érnek el.
Egy másik gyümölcsöző találkozás jött létre Kelet és Nyugat között, mikor Őszentsége Karmapa és a többi láma a francia reneszánsz filozófusával, Descartes-al találkoztak
„Descartest sokan vádolták mindenféle dualizmusért a nyugati gondolkodásban, különösen a test és tudat közötti mesterséges különbségtételért” mondta Pemperton.
Azonban a lámák arra is nyitottak voltak, hogy elgondolkodjanak Descartes összes olyan felvetésén, amelyeket elmélkedéseinek nyitó fejezetében fejtett ki, s amelyek saját nézeteiktől sem álltak olyan távol.
Egy vidám pillanatban, Karmapa és a többiek átalakították Descartes jólismert jelmondatát „cogito ergo sum”, „Gondolkodom tehát vagyok”, egy új buddhista szállóigévé, „Gondolkodom, tehát nem vagyok”.
Kép balra: „Megdöbbentő e lámák nyitottsága és az új elképzelések iránti lelkesedésük” mondta Pemperton. „Méginkább meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket a fiatalembereket egy a nyugatitól teljesen eltérő képzési rendszer szerint oktatták.”
Karmapát és a csoport többi lámáját a hagyományos tibeti kolostori tanterv szerint képezték Buddhista filozófiára, tibeti nyelvre és irodalomra , logikára és vitára. Karmapa ezt az amúgyis nehéz képzést még kiegészítette az angol nyelv, a világtörténelem, a kultúra, a tudomány és matematika tanulásával is.
„Meg szoktam kérni a tanulókat hogy oldjanak meg egy geometriai problémát, melyet Plato Meno-ja ihletett. Az itteni tanulók közül egyedül Karmapa volt képes megoldani ezt a feladványt. Kartonpapírból épített egy háromdimenziós modellt, hogy bemutassa az osztálynak a feladat megoldását.”
A napi filozófiai órákon túl, Karmapa személyes interjúkat adott Pempertonnak hogy mélyebben megvitathassák a nyugati filozófia és a buddhista tanítások közötti kapcsolatot.
„Rengeteget tanultam” állította a professzor a beszélgetések után. Ksrmapa megosztotta velem a nyugati hagyomályok legmélyebb gyökereiről szóló látásmódját egy olyan friss perspektívából, ami egy ősi tudásból táplálkozik.
PEmperton úgy tervezi hogy könyvet ad ki a két nagy filozófia találkozásáról és a Karmapa képzése közben szerzett tapasztalatairól.
A könyv címe egyenlőre Filozófiai Párbeszédek és 2005 őszén kerül kiadásra a Banyan Tree Press gondozásában, mely egy a himalájai kultúrákra és buddhizmusra specializálódott kiadó.
Pemperton a Yale egyetemen végzett, tanított Washingtonban és több mint negyven évig Lee egyetemen a Virginiai Shenandoah Völgyben mielőtt ez év júniusában nyugdíjba ment. A virginiai diákok a tantárgy iránti szeretetéről és azon különleges képességéről ismerik Pempertont, hogy a nagyon összetett elméleteket képes tisztává és érthetővé tenni.
„A Karmapával töltött időt sosem fogom elfelejteni,” mondta Pemperton. „Az emberek most azt kérdezik tőlem, buddhista vagyok? Én erre azt mondom, érdekelnek a buddhista elképzelések. Az itteni lámák azt mondták, ez azt jelenti, hogy rajta vagyok az úton.”
More
Less
Experience
Years of experience: 22. Registered at ProZ.com: Oct 2003.
